Félrelép a férj, ha szőke hajszál tapad zakójára és sztriptízbáros gyufát lelünk zsebében...Félrelép a férj, ha szőke hajszál tapad zakójára és sztriptízbáros gyufát lelünk zsebében. Ám akadnak ennél finomabb előjelek. Írásunkból megtudhatja, mire figyeljen, ha meg akarja menteni házasságát.
Egyre több időt szentel a kedvteléseinek. Hirtelen vadonatúj trükköket vet be az ágyban. Virágot hoz, csak úgy. Ezek azok a jelek, amikről a legtöbb nő úgy tartja, párja félrelépésen töri a fejét. Vagy talán már meg is tette.
Vannak azonban kevésbé feltűnő viselkedési szokások, amelyek már jóval korábban arra utalnak, valami nincs rendben a kapcsolatban.
Elizabeth Landers, amerikai írónő legújabb könyvében azt állítja, ő száz százalékig megbízhatóan megjósolja, megcsalja-e a férfi a párját. Pontosan ismeri ugyanis az erre utaló, több mint gyanús jeleket.
Nos, ez a magabiztosság talán túlzás, hiszen azt feltételezi, minden hímnemű azonos rugóra jár. Mégis érdemes megismerkedni az írónő téziseivel. Annál is inkább, mivel a szerző tapasztalatait egy sor hűtlen férfiú és megcsalt nő megkérdezésével szerezte. Az írónő szerint egyébként a férfiak nem valamiféle tudatos haditervet követve viselkednek hasonlóan a megcsaláshoz vezető úton, tudatalattijuk irányíta a magatartásukat.
Kell hozzá némi idő, hogy egy férfi rálépjen a megcsaláshoz vezető útra. Bátoríthatja őket, hogy sok társuk sikerrel és többé-kevésbé folyamatosan „töri” a házasságát, anélkül, hogy a legkevésbé a tudatában lenne, hibát követ el. Egyes felmérések szerint a férfiak 22, más statisztikák szerint 60 százaléka csalja meg a párját. Amiben viszont minden szakértő egyetért: a legtöbb félrelépés olyan házasságokban történik, amelyekben már amúgy is gond van – attól függetlenül, hogy a házastársak tudatában vannak-e vagy sem.
Az alábbiakban összegzett tapasztalatok nem feltétlen bizonyítékok a megcsalásra, de egészen biztosan jelzik, ha a házasság rossz irányba halad. Ha olyasmit talál, ami az önök kapcsolatára is illik, vegye rá férjét, hogy beszéljenek a problémáról.
Megelőző tagadás
A férfi: „Soha nem tennék ilyet!”
K. Mihály, 39 éves építészmérnök: „Clinton elnök viszonyáról beszélgettünk a feleségemmel. Csak nevetni tudtam a gondolatra, hogy valaha is hűtlen legyek.” Másfél évvel később Mihály mégis elkóborolt. A férfi, aki ezt állítja, – írja Landers – alighanem el is hiszi, amit mond. Ugyanakkor valószínűleg csak azért beszél így, hogy a gyanú árnyéka se férjen ahhoz, ő szerető, ragaszkodó házastárs. Ez félrevezeti a gyanútlan feleséget, aki ezután képtelen elhinni, ha a pasi mégis félrelép.
Hogyan javítson a helyzeten? Még ez a látszólag jelentéktelen eset is jó alkalmat nyújt arra, hogy beszéljünk a bizalomról és a hűségről. Ha azt mondja a férfi, soha nem tennék ilyet, válaszolhatod rá, én sem. Vagy: jó ezt hallani, de olyan sok párral megtörténik az ilyesmi. Megmondod nekem, ha rosszul érzed magad a házasságunkban?
Kétségbevonja, hogy jól vagy
A férfi: „Pszichiáterre van szükséged!”
János nem csalta meg a feleségét, de három évvel ezelőtt közel volt hozzá. Egy beosztottját, aki mindig tele volt energiával, nagyon vonzónak találta. „A feleségem állandóan fáradt volt és kimerült. Tudom, nagyon be volt fogva a munkahelyén, de az idegessége már rám és a két gyerekünkre is rossz hatással volt. Szerintem nem fordított elég energiát a kapcsolatunkra. Hát lehet rám neheztelni ezek után az irodai flörtölés miatt?” János azt javasolta feleségének, beszéljen egy pszichiáterrel, mert antidepresszánst kellene szednie. (A nő elutasította az ötletet.)
Az interjúk során szinte az összes férj arról számolt be, párja lehangolt, tele van problémákkal. Sok férfi azt tanácsolja feleségének, keressen szakértői segítséget. „Talán észre sem veszi, hogy ezt teszi, de elkezd esetet gyártani. Úgy állít be téged, mint valakit, aki elhanyagolja őt” – állítja Landers. A nők egy részének valóban szüksége lehet gyógyszeres segítségre. De a „neked orvos kell” mondat olyan gyakran hangzik el, hogy semmiképp nem lehet mindig igaz. Hála Istennek, János irodai flörtjéből nem lett viszony. „Ahogy kezdtem közelebbről megismerni azt a nőt, éreztem, nem érdekel annyira, hogy kockáztassam miatta a házasságom. Amikor a feleségem munkahelyi terhelése csökkent, viselkedése is megváltozott.” János felfogta, felesége depressziója természetes reakció volt a túlfeszített élethelyzetre.
Hogyan javítson a helyzeten? Ha hasonló megjegyzést kap, ne vegye félvállról, vagy ami még rosszabb, ne legyen dühös miatta. Inkább mondja ezt: fáradt és ideges vagyok, tele vagyok feszültséggel, igaz. De mi késztet arra, hogy azt mondd, komolyan depressziós vagyok? Az írónő tanácsa: „Ha a férfi azt javasolja, menj orvoshoz, vagy pszichoterápiára, kérd meg, menjetek inkább párterápiára. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak rá, hogy arról beszéljetek, miképpen lehet a túlhajszolt életeteket elviselhetőbbé tenni.”
A szemrehányós játék
A férfi: „Már mondtam neked, hogy…”
Nóra annyiszor hallotta ezt a mondatot, hogy még ő érezte hibásnak magát, amikor férje megcsalta. A 28 éves közgazdásznő korábban úgy döntött, több időt szentel az egyéves fiára – karrierje rovására. „Misi egyre gyakrabban mondogatta, vissza kéne mennem dolgozni. Akartam is, mivel már kezdtem megőrülni aprócska lakásunkban. De ugyanakkor ragaszkodni szerettem volna korábbi döntésemhez. Még egy teljes évet a gyerekemmel akartam tölteni.”
Az írónő így értelmezte a helyzetet: „Férjed azt mondogatja, fejleszd magad, menj vissza az iskolába, járj edzőterembe, legyen több szabadidőd magadra. Ez úgy tűnhet, mintha szeretne. Arra ösztönöz, találj célokat, amik kiteljesítik az életed. De jó, ha tudod, nem egészen önzetlenül teszi. Először is, ő a pozitív, a nyitott gondolkodású házastárs, aki mindig csak segíteni akar. Másodszor: téged állít be olyannak, akinek segítségre van szüksége. Rendszerint nem hallgatod meg. De ha mégis meghallgatnád, és jobban éreznéd magad, az megint csak őt tenné boldogabbá.” Nóra, aki időközben elvált, nem vette észre időben ezeket az intő jeleket. „Misi törődött az érzéseimmel, de igazából azt akarta elérni, hogy több legyek egy unalmas háziasszonynál. Jobban tettem volna, ha hallgatok rá.”
Hogyan javítson a helyzeten? „Próbáld megérteni, mit akart (valójában) mondani a párod” – javasolja a szerző. „Azt szeretné, hogy karriert csinálj? Úgy érzi, nem hallgatod meg a tanácsait? Tégy fel neki kérdéseket, hogy mindketten tisztában legyetek azzal, mi jár pontosan az eszében. Ideális esetben jó beszélgetés kerekedhet belőle, és sikerül megismernetek a másik fél nézőpontját.”
A figyelem felkeltése
A férfi: „Mi van veled?!”
A legtöbb férfi persze nem ilyen egyenesen teszi fel a kérdést. Viszont így gondolja. Kezd alábecsülni téged, amikor ilyesmit mond: „Egyszer az életben megköszönnél valamit?” Vagy: „Soha nem tudom azt csinálni, amit akarok.” Vagy azt teszi, mint Péter. „Soha nem éreztem, hogy a feleségem értékelne. A ház állandóan rendetlen volt. A feleségem több időt töltött a gyerekek ágyában, hogy elaltassa őket, mint a sajátunkban, velem. Úgy éreztem, elegem van az alkudozásból, a pénzvitákból, és abból, hogy a hétvégeken csak sofőr voltam, amikor a gyerekekkel elmentünk valahová.” Nem kétséges, hogy Péter felesége egészen másképp látta mindezt. A mellőzöttség érzése, ha a gyerekek és a család fontosabb a nő számára, mint a férfi, súlyos veszélyeket rejt magában. Különösen, ha nem beszélnek róla.
Hogyan javítson a helyzeten? „Ha a férj visszahúzódó, zárkózott típus, nehezebb szóra bírni. Hozz olyan témát szóba, ami felszínre hozhatja a problémát. Mondd meg, hogy neked is hiányérzeted van, szeretnél több időt tölteni vele. Hogy te is úgy érzed, már nem vagy olyan fontos neki. Beszéljetek róla, és teremtsetek időt a több együttlétre” – javasolja a szerző.
A nagy vihar
A férfi: „Elhúztam melletted. Nem értesz már engem.”
Kulcskérdés. Immár nem rejti véka alá, hogy szerinte zavar van a kapcsolatotokban. Egyenesen a szemedbe mondja: elsodródtatok egymástól. Most is erősebbnek állítja be magát, te vagy az, aki nem voltál fejlődőképes. „Amikor ezeket a szavakat meghallom, – mondja Kati – azonnal dühbe gurulok, és veszekedni kezdünk. Rendszerint védekeznem kell, mi az, amit ez a nyerő ember nem volt képes mellettem megtenni.” Ez a provokatív mondat éket ver közétek – állítja Landers. Szerinte a férfi mindezt azért mondja és teszi, hogy ne legyen lelkifurdalása, amiért annyi időt tölt az otthontól távol.
Hogyan javítson a helyzeten? Hát, ez elég szemét mondat, de legalább esélyt ad arra, hogy párbeszéd kezdődjön. Landers írja: „Heuréka! Beszélt végre! Hozzád! És a szavak elárulják, hogyan érzi magát. A legfontosabb viselkedési trükk: hallgasd végig nyugodtan, ne szakítsd félbe. Sőt, bátorítsd, beszéljen még többet a kapcsolatotokról. Így legalább bebizonyíthatod neki, te igenis képes vagy őt megérteni.”
A drámai szünet
A férfi: nem mond semmit.
Ezen a ponton megszakad a film. Nem beszélget veled, semmit sem mond úgy, hogy közben a szemedbe nézne. „Amint megismertem azt a másik nőt, több időt töltöttem vele, mint a saját feleségemmel – mondja Attila. Egyszerűen könnyebben tudtam vele beszélgetni.” Az a helyzet, hogy Attila új bizalmast talált, akiről úgy érezte, jobban együttérez vele, és mindenben támogatja.
A Landers által megkérdezett férjek mind azzal kezdték, hogy kerestek maguknak egy nőt, akinél megértésre találtak, amit otthon hiányoltak. „Ő jó fejnek tart, nem valami ravasz görénynek, ahogy a feleségem.” Aki túl jól ismeri a pasit – teszi hozzá a szerző. Ebből a szemszögből nézve tehát minden más nő támogatóbb és együttérzőbb, mint a feleség.
Hogyan javítson a helyzeten? Ebben a szélcsendes időben akár meg is nyugodhatna. Nem jó ötlet. „Tedd meg te az első lépést a szakadék felé vezető úton – mondja Landers. Például ezzel a mondattal: – Úgy tűnik, eltávolodtunk egymástól az elmúlt időszakban. Ugye tudod, hogy velem mindenről beszélhetsz? Ha észreveszed, hogy valaki máshoz vonzódik, kérdezd róla, de nyugodt hangon, harag nélkül. Fájdalmas beszélgetés lesz, de legalább elvezethet ahhoz, hogy bevallja végre az igazságot. És már az, hogy beszélhet erről a vonzalomról, csökkenti a tiltott gyümölcs édességét, a másik nőhöz való titkos kötődést.
A hiúsági jelenet
A férfi: „Több időre lesz szükségem, hogy…”
Túlóráznia kell az új projekt miatt. Többet kell edzenie, hogy fölkészüljön a nagy versenyre. „Tiszta őrület van benn. Állandóan túlórázom – mondta Tibor otthon. A feleségem nem tudta, hogy órákig lógtam egy fiatal külsős munkatársammal.” Az időre van szükségem duma általában a megcsaláshoz vezető folyamat végén, de néha még azelőtt elhangzik, hogy valóban megtörtént volna a félrelépés. Még nem 100 százalék, hogy megteszi, de már készül rá, bármelyik pillanatban megteszi. Ezért tereli el a nő figyelmét. Így nem kerül kellemetlen helyzetbe, ha később a feleség a hollétéről kérdezősködik.
Hogyan javítson a helyzeten? Most azonnal kérdezz rá! – tanácsolja az írónő. Különösen, ha megérzed, hogy el akar menni. Például így: Tudom, hogy iszonyú sok a dolgod, de biztos, hogy csak erről van szó? Nem történt még valami, amiről beszélnünk kellene? Dobd fel te a labdát.
„Bármelyik forgatókönyv szerint bekövetkezhet a félrelépés. De ez az egyetlen esélyed, hogy megelőzd a krízist a házasságodban – állítja az amerikai írónő. A dolgok tagadása és a sértődés nem vezet sehová. Az intelligens és valóban széttörhetetlen kapcsolatokban együttes erővel kell túljutni a problémákon. Még akkor is, ha nem mindig jár sikerrel.
A gyanakvás rombol
Dr. Baktay Zelka pszichológus, párterapeuta
Megdöbbenve olvastam az amerikai szerzőnő tanácsait. A kommunikáció nemcsak beszédből áll, egy férfi sokféleképpen tud hallgatni. Lehet, hogy ilyen alkat vagy készül valami fontosra, millió oka lehet. Ha pedig mond valamit, a legkülönfébb gesztusokkal, arckifejezéssel kísérheti. És akkor ugyanaz a szó az ellenkezőjét is jelentheti. Az állandó „légy résen” magatartás, gyanakvás, féltékenykedés iszonyúan árt a kapcsolatnak, és persze a léleknek is, mi több, sokszor önmagát beteljesítő jóslatként működik.
Egy párkapcsolatnak sok szintje van. Hogy éppen hol tart, azt ma már egzakt módon, tesztekkel vizsgáljuk: megtudhatjuk, milyen a pár együttműködése, a gondolkodásmódjuk és kommunikációjuk. A leírt módszer megmarad a szavak szintjén, ráadásul tökéletesen egyoldalúan. A szerző szerint mindig a férfi csalja a nőt. Hát ez elég vicces, mert ugye, a dologhoz legalább ketten kellenek, és a másik fél többnyire nő. Valószínűleg nem mind szingli…
A megcsalás soha nem külön a férfi és külön a nő problémája. Kettejüké, és ezért a párterápiákon mindig a kapcsolat az, amit vizsgálunk. Létezik a Rorschach-tesztnek párokra kifejlesztett változata, amivel kimutathatók a kapcsolatban rejlő feszültségek, mit kell más irányba terelni, hol kell erősíteni.
Egyébként nem biztos, hogy a félrelépés tesz a legrosszabbat a kapcsolatnak. Ha az egyik fél érzelmileg más irányba fordul, az rombol igazán. A férfiak, már bocsánat, nem csak fütyiből állnak. Amikor másfelé fordulnak, annak messze nem csak szexuális oka van.
Ha mégis valamiféle általános tanácsot adnék annak, aki már érzi, hogy megcsalják (vagy készülnek rá), azt mondanám, beszéljenek róla. Ez az egyetlen pont, amiben végül is egyetértek az amerikai írónővel: a legrosszabb, ha a nő (vagy férfi) fejét a homokba dugva, nem vesz tudomást a megváltozott helyzetről.
